Különleges szerelemhez különleges esküvő illik. A havas tájban mindig ott rejlik valamiféle varázslat, titokzatosság, ahogyan a szerelemben is. Egy, az életüket éppen összekötő párt látva mindenki érzi, hogy igazán csak ők ketten tudják, hogy mi az, ami miatt ők ketten valójában összetartoznak. A fehérség tisztaságot jelent, nem csak a menyasszonyi ruha színében visszaköszönve, hanem akkor is,
amikor a természet fehérbe borul, hiszen ilyenkor eltűnnek az apró részletek és csak a valóban fontos dolgok maradnak láthatóak.
A téli táj ölelésében tartott szertartás visszarepít az időben, amikor a báli szezonban egymást érték az előkelő estek, melyek gyakran az életre szóló szerelmek első állomását jelentették, ahol a férfi és a nő az emberek forgatagában igazán csak a frissen meglelt másik felét látta. A hófehér háttér gyönyörű díszlete a lopott pillanatoknak, melyeket a társaságtól egy kis időre elszakadva csakis kettesben élhettek át.
A napsütés megsokszorozza a hó természetes fényét, minden ragyogó lesz tőle, a ruhák minden árnyalata, a csillogó kiegészítők, az arcok, és a legfontosabb, a tekintet, amellyel egymásra néztek. A hangulatteremtés alapja elsősorban a fény, egy téli esküvőn pedig gyönyörű kontrasztok sorának lehetünk tanúi. A tündöklő fehérséget és világosságot délután egyszerre felváltja a sötétség, amelyben a meleg fények mesebeli változtatják a környezetet, egy kandallóval, lámpásokkal és égősorokkal mindenfelé.
Ez a két pólus a szikrázó szenvedélyt és a bensőséges, mély szeretet jelképezi, a házasság esszenciáit, melynek első napját élitek.
