A téli esküvő különös világa a szerelem egyediségét képezi le. Azt az érzést, hogy a kapocs, ami két embert összeköt, egészen különbözik minden más kötődéstől. A kinti hideg csak még inkább felerősíti a belül érzett lángoló szerelmet, amit a gyertyák, a mécsesek és a kandallóban égő tűz lobogása jelképez. Az örökzöldekből álló dekoráció a házasság alapját képező érzelmek időtlenségével áll összhangban, a hó vakító fehérsége pedig a tisztaságot, az őszinte szándékot szimbolizálja, amivel a pár örök hűséget fogad egymásnak.
A havazás mesebeli varázslat, amely egy másik, képzeletbeli tündérekkel teli helyre repítené azt, aki tanúja lehet a beteljesedő szerelemnek. Mintha apró, kivehetetlen formájú hófehér csillagok hullanának az égből, hogy mindent a legtisztább színbe, fehérbe borítsanak és lecsendesítsék a világot körülöttünk. A téli tájban minden lehalkul, a környezet elnémulása a szerelmespárt köszönti, kiemelve a fogadalomként elhangzott szavaik súlyát. A végeérhetetlen havas vidék, mint egy feszített fehér festővászon, a házasság képmása lehet, melyre immár ketten hozzák létre alkotásukat, a családot és a közös életet, mely az esküvő napjával veszi új kezdetét.
Az ablakokban nyíló jégvirágok, mint megannyi egyedi dekoráció, a természet ajándékaként fokozzák tovább a mesebeli hangulatot és a párkányon elhelyezett mécsesekkel igazán megkapó kontrasztot alkotnak a benti meleg fények meghittségének és a külső fehérség vakító ragyogásának határvonalát kiemelve az üvegen. Ez a sokféleség és ezernyi színárnyalat, ami végül egy varázslatosan szép egységet alkot az, ami egy téli esküvő esszenciáját nyújtja, éppen úgy, ahogyan a házasságét is.
